English Deutsch

Múltból születik a jövő...

Ma is érzem a műhely illatát, mint annak idején, amikor 5 évesen először beléptem az ajtaján.

Sok emlékem nincs az ott alkotó öreg asztalosmesterről, csak nagyszüleim mesélték, hogy mindig mondogatta: „Ejj, gyerek, te leszel az utódom!”.

 

dscn1807-1376414749.JPG

Amikor pályaválasztás elé kerültem, úgy alakult, hogy asztalos szakmát kezdtem tanulni. Nem gondoltam - akkor még -, hogy szeretni fogom. Unalmasak voltak az elméleti órák, gyakorlaton meg nem sok értelmes dolgot csináltunk.

 

Egészen addig, amíg az oktató meg nem említette a szakmai versenyt. Innentől kihívásnak éreztem, hogy kétkezi munkával elérhetek valamit, és létrehozhatok olyat is, ami értékes.

Később asztalosként elhelyezkedve rájöttem, ma az asztalosság egészen mást jelent, mint ahogy a régi műhelyben járva képzeltem.

A legtöbb vállalkozásnál, ócska bútorlapból szerkesztettünk maximum néhány évig életképes egyen-bútorokat. Esetleg állhattam a körfűrész mellett is, egész nap ugyanolyan léceket szabva. Volt, akinek rosszabb is jutott, ha a festő részlegbe került.

 

Amikor a fafaragással ismerkedtem, akkor kezdett körvonalazódni bennem, hogy én egészen mást akarok csinálni. Olyan dolgokat, amire büszke lehetek, és amire a majdani tulajdonosa is gyönyörködve néz.

 

Amikor családot alapítottam, és házat kerestünk, fontos szempont volt, hogy legyen melléképülete, műhelynek való.

És mit ad Isten, eladó lett az a ház, ahol korábban az öreg asztalos mester élt, akinél megfertőzött a fa szeretete.

Megvettük, beköltöztünk, és ámulva vettük észre, hogy még az a gyalupad is megvan, amin az öreg alkotott. A készítés dátumát is belevéste. 1963. augusztus 18.

Kicsit helyrepofoztam, és ma is azon dolgozom.

 

Nagyanyám sokat mesélt nekem az öregről, akinek egyik munkáját, a szüleim házában is megtaláltam.

Annak a széknek is külön története van. Hamarosan elmesélem azt is…